2018. május 21., hétfő

Bizonyítási vágy 2. rész

Én, mint  Barta Titanilla Henriett mozgássérült, vagyis bocsánat, had javítsam ki magam magam ha már az előző részben leírtam, hogy is kéne fogalmazni 😃 szóval mozgásában korlátozott ember, mertem általánosítani, bocsánat, de hát én is ebben az állapotban vagyok.
 Na, de azért, hogy hogy ne tűnjek, olyan embernek aki csak úgy beszél a nagyvilágba (akár gondolhatják, hogy hülyeségeket)   had mondjak pár gondolatot a bizonyításról a saját életemből kiemelve:

  • Én is ember vagyok
  • ember, mint bárki más 
  • Képes vagyok a céljaimat elérni 
  • Életképes ember vagyok
  • Gyerekből felnőtt lettem.
Hát, akkor most egy kis magyarázat ezekhez a cím szavakhoz, hogy mindenki értse, pontosan mit is jelentenek ezek a gondolatok. 
  Mióta megszülettem, minden embernek a Földön akivel találkozom, be kell bizonyítanom először, hogy ugyan olyan ember vagyok mint ő, ugyan olyan értékes gondolatikkal, és ne ítéljen előre meg, ameddig meg nem ismert. ugyan olyan vagyok mint ő.
    A kitűzött célokat ugyan úgy elérem, mint bárki más. Képes vagyok egyedül élni, önállóan. Ezeket nekem mostanáig be kellett bizonyítanom. Mindenkinek. 
  Most pedig a családomnak is be kell bizonyítanom ezeket, és ezeken kívül még azt is, hogy felnőttem! 
 Nagyon nehéz, nem tudom a módját sem teljesen, de ezt be kell bizonyítanom! 

FELNŐTTEM!

    

Bizonyítási vágy 1. rész

   Mindenki aki erre Földre szüleik annak küldetése van itt. A küldetések mindig járnak különbözőértékű nehézségekkel. Van akinek több vagy éppen kevesebb van, de olyan is akad kinek nehezebb vagy éppen könnyebb akadályok jutnak. Ezt nem mi választjuk.
    Nem tudhatjuk, hogy épen mivel tanítunk meg éppen másoknak valamit az életben... Én a lassan a 18,5 évemmel csak remélni tudom, hogy annak ellenére, hogy nem tudom mi a teljes küldetésem az életben, azért már most taníthattam/tanítottam az embereknek valamit.
 A tanítást pedig sok ember bizonyításnak fogja fel. Nagyon sok mindenben hasonlít ez a két dolog egymásra. Azt is gondolhatjuk, hogy amíg élünk bizonyításokkal találkozunk. Mindenki más és más fajával.
    A legtöbb mozgássérült emberben például szerintem születésüktől fogva van egy bizonyítás, olyan HÉÉÉÉ, ÉN IS ITT VAGYOK, ÉS UGYAN OLYAN EMBER VAGYOK, MINT BÁRKI MÁS!! 
   Az hogy néhány dologra más megoldást kell találni nekünk, az nem jelent semmit, úgyan úgy meg tudok oldani mindent, maximum amihez egy "egészséges" embernek 2 perc az nekünk 5. (és azért idézőjeles az egészséges szó, mert mi  is egészségesek vagyunk) 

  Ezért én azt mondom:

VALÓJÁBAN A HELYTELEN MEGFOGALMAZÁS AZ, HOGY MOZGÁSSÉRÜLT, MERT NEM VAGYUNK SÉRÜLTEK CSAK, MOZGÁSUNKBAN VAGYUNK KORLÁTOZVA  MOZGÁSKORLÁTOZOTT VAGY INKÁBB MOZGÁSÁBAN KORLÁTOZOTT

 ÉS SEMMIKÉPPEN SEM BUTA! 


A BIZONYÍTÁSAINKKAL TANÍTUNK!! 

2018. május 12., szombat

Suliba egy esszé a való életből


Küzdeni és győzni

„Küzdeni s győzni tanúlj, kell küzdeni s győzni hazádért”. Ez a mondat mindenki életében nagyon fontos lehet és meghatározó.
Már hónapok óta várod, a családoddal ezt a napot és most eljött, itthon vagyunk, örülünk, de amikor eszünkbe jut, miért is vagyunk itthon, elszomorodunk. Holnap fogműtét. Hát eljött a nap. Korán reggeli ébredés, indulás Kecskemétre, már órák óta nem ittál, ettél semmit és már nagyon szomjas és éhes vagy. Alig várod, hogy azt mondják, te jössz, végül sorra kerülsz. Kint vár mindenki, aki elkísért, egy óra múlva nagy örömmel látják, hogy jól vagy kint vagy, de te csak sírdogálsz a fájdalomtól és a szádból kifolyó vérben úsznak a könnyeid. Este végül újra autóba ülsz, és hazafelé utazol.
Második nap mikor felkelsz, továbbra is bedagadva és fájdalmakkal, pürésített ételekkel. Harmadik napra dagad be igazán az arc, hiszen, addigra megy ki a gyógyszerek hatása első alkalommal. Hat nap elteltével már a varrat szedésre igyekszel, csak színezett az arcod és fájdalmakkal küzdesz, reggelente érzed azt, hogy felrobbanna az arcod. 
Két héttel később már apró fájdalmakkal, inkább már a régebbi szokásos, illetve lelki küzdelmek kerülnek előtérbe. A bezártság érzet, a jó idő, a mindennapi küzdelem a családdal vagy a sulival, a sok tanulás, a kevés szabadidő.
 Nagyon sok ilyen helyzet létezik. Az ember mindig szembe találkozik valami nehézséggel. Legyen az pici apróság vagy éppen nagyobb gond, ki hogyan éli meg. Egy dolog biztos, soha nem szabad feladni, és ha nem adjuk fel, akkor a körülöttünk lévő embereken is lehet, tudni kell, segíteni.
 Ha elesel, és küzdesz, a küzdés eredményes, felállsz, segítesz, másokon, ha segítettél másokon, akkor magadért is tettél valamit, amely a hazádra is hatással van.  Akkor pedig el lehet mondani, hogy győztes vagy! Igazi győztes, mert felálltál! Ez azt jelenti, hogy egy erős ember, egy igazi győztes és küzdő ember vagy. 


2018. május 2., szerda

Változás

Nem adom fel, nem hagyom abba az írást, inkább megpróbálok más szemszögből írni több témáról... Meglátjuk, hogy fog sikerülni...

2018. április 27., péntek

Nem is tudom mért írom

  Tudom, hogy irodalmi fogalmazások terén nem vagyok túl jó, talán közepes. Ez is nagy eredmény  manapság, bár szerintem ha akar mindenki tud fogalmazni, de mint én i nem mindenki irodalmi témákban, az nekem sem megy.
Igazság szerint nem is tudom, mért is írok blogot, már szinte senki nem olvassa, régen azért írtam, hogy amit nem tudok elmondani azt itt leírom, és eljut ahhoz az emberhez akinek szól, ha burkoltan is, de eljut. Most már ez értelmét vesztette...
   Nem tudom mért írhatnék? Szeretnék írni másoknak, de nem tudom hogyan...
   

Lassan, de biztosan

  Nagyon nehéz az élet ezt mindenki tudja. Senkinek sem egyszerű, és mindenek a saját problémája a legnagyobb, ezt is tudja mindenki. Soha nem lesz minden jó. Mindig lesz, valami ami rossz, de mindenki arra törekszik, hogy az állandó (hetek, hónapok, évek,) rossz dolgait megoldja.
 Én nekem tippem van hogy tudnám megoldani az enyémet, remélem így lesz, bár az még idő :(
  De már kevesebb van előttem mint amennyi mögöttem... :)

kihívások

      Az elmúlt körülbelül, 4 hónapban nagyon nehéz időszakaim voltak, az elmúlt 4 hétben ez ki is csúcsosodott. Nagyon rég sírtam ennyit mint ebben az időszakban.
 Először is szembe kellett néznem azzal, hogy híába akarok távolságot tartani néhány embertől, ha a mindennapjaimban nagy szerepet töltenek be, (szereted őket, de sajnálod is), lehetetlenség.
     Az időmúlása volt a következő lépcső az idő múlása több értelemben, Túl rövid ahhoz az élet, hogy kitaláljuk, gondolkodjunk azon, hogy egy embert sajnálunk, szánunk vagy szeretünk. Ez a minden napjaimban gondot, okoz, hogy beosszam az időmet úgy, hogy mindenre és mindenkire jusson idő.
   Én egy nagyon érzékeny embernek ismerem magam, illetve nem is tudom mi lenne erre a megfelelő szó, nagyon meg tud viselni, ha egy számomra fontos embert ritkán látok, (ez jelenleg jelen van)  vagy nem látom boldognak és hasonlók, bár azt gondolom, hogy ez a legtöbb emberre jellemző... Mások szerint meg egy erős (jellem) ember vagyok, bár amikor ezek a dolgok engem megviselnek akkor gyengének érzem magam nagyon. Sokszor eszembe jut ilyenkor Szeretnek-e, mért, ki/mért szeret?  Ezekkel sajnos most találkoznom kellett és még nincs még nincs vége... :( :'( Amikor belekerülsz egy helyzetbe szükségszerűen, de fájdalmas legyengít... (bölcsesség foghúzás...) Már jobb, de nem az igazi :( 
 

Bizonyítási vágy 2. rész

Én, mint  Barta Titanilla Henriett mozgássérült, vagyis bocsánat, had javítsam ki magam magam ha már az előző részben leírtam, hogy is kéne ...