2017. augusztus 22., kedd

Vezetés folyt.

Ma kiderült, hogy még gyengék a kezeim ezért nem vezethetek, egy év múlva próbálkozhatok, ha megerősödött a kezem. Addig is van egy újabb cél. Megtanulhatok az egy év alatt BKV-val biztonságosan közlekedni. Sőt vannak már az említett céljaim között is olyanok amikbe bele lehet kezdeni, hogy minél hamarabb elérhessem a céljaim és ez által hamarabb lehetek teljesen önálló.
Meglátjuk...

2017. augusztus 17., csütörtök

Csavar

Sok mindenen kellett átmennem, hogy most, itt legyek, itt tartsak ahol tartok születésemtől fogva. Ahhoz, hogy megértsétek miről is beszélek, kezdjük az elején.
 Már születésem előtt elkezdődött... Egy kulcsfontosságú ember elvesztésével. Ez a veszteség mai napig érezhető, de most térjünk vissza a kezdetekhez. A születésemmel minden csak erősödött. Az új élet megszületését beárnyékolja egy újabb szörnyű veszteség.
  Néhány hónappal/évvel később kiderült, hogy nem úgy fejlődöm, ahogy kéne, hát elkezdtük, az orvosokat járni, kiderült, hogy egy gyógyíthatatlan betegséggel születtem, ami nem halálos, csak meg kell tanulni ezzel a betegséggel együtt élni. Hozzá kell tenni, sokat jelent a hozzáállás. Azt, hogy te hogyan élsz ezzel a betegséggel együtt, azt a hozzáállásod határozza meg, ezt nem lehet feldolgozni, csak együtt élni vele. Én nem másként fogom fel, mint egy állapot, amiben élek és miből nekem a legtöbbet kell kihoznom.
   Mi után kiderült, hogy így születtem jártuk csak jártunk a különböző kezelésekre, aztán bekerültem a mostani életembe... Bekerültem a Mozgásjavítóba A mozgáskorlátozott gyerekek iskolájába, Ami mára már nem csak az otthonommá, de a részemmé is vált.
  Nagyon sok mindent köszönhetek ennek az intézmény/intézményegységnek. Ma már itt vagyok gimnazista és innen várom, hogy végre a sok megpróbáltatás és nehézség után kitörhessek végre és a saját önálló kis életemet elkezdhessem.
  Aki ismer vagy tud a sorok között olvasni, az tudja, hogy az életem nem habos torta, és nem könnyű, de feltételezem senkié sem az. Mindenkinek a saját maga baja a legnagyobb.
 Én azt gondolom, hogy az élet több területéről kaptam hideget, meleget, legyen szó bármiről. Sok mindent megéltem már, olyat is, amire büszke vagyok és olyat is, amire nem, de nem adtam fel. Továbbra is gimnazistaként is már az előbb olvasott önálló kis életemért küzdök, mert tudom, hogy képes vagyok rá, hiszen nem béna, hülye gyerek vagyok csak a mozgásterem kisebb, mint másoké, de ettől még ugyan olyan ember vagyok, mint bárki más a világon, sem több sem kevesebb.
 Az előző néhány bejegyzésemben olvashattatok néhány hosszú távú célomról, ami hozzásegít az önálló élethez is...
 Remélem lesz ember, aki segít és mellettem lesz, és akivel akár meg is oszthatom mind ezeket a célokat, terveket... Hát majd meglátjuk...
   A következő bejegyzéseim ezeknek a céloknak megvalósításáról megvalósulásáról és az oda vezető útról fog szólni.
                                                                                                                                                  

2017. augusztus 13., vasárnap

Amit kihagytam...

Munka suli ...

Ha fősuli levelező.. Nappal....

Nagyon szívesen írnék könyvet is az élemről, élettapaszaimból, hogy több emberhez is eljusson.
Talán így több emberhez eljutna.

Azt nem tudom hogyan kezdhetném...


Kérdés:
Munka?

Idő válaszol..

2017. augusztus 12., szombat

Család, csládalapítás









MINDEN  EZ CSAK AKKOR HA MÁR MINDEN MÁS BIZTOS! 


Addig is .... Sok víz le fog folyni a Dunán míg el jutunk odáig és sok minden alakulni.
Sok apró dolog van amit meg kell oldani és amin törhetem a fejem és reménykedhetek is...
Meglátjuk....

Lakás

Én a fősuli idején, idejére már nagyon szívesen Nagyon Önálló lennék, ha mást nem is akkor legalább elkezdeni annak a  lehetőségét hogy lakásom legyen mivel... Hát nézelődni kell, fel kell újítani átalakítani. költözni, nah hát ez is hosszú folyamat és mérföldkő. Nah, de persze  nem az utolsó.
Sokáig fog tartani az önállóság...

Suli (gimi- fősuli)

A suli, érdekes egy téma... Én mivel nehéznek találom, és sok fölösleges dolgot érzek amit tanulok a suliban, sok időmet el veszi Talán mi diákok többet is vagyunk az iskolapadban mint a felnőttek munkában, egyre inkább nem szeretem a tanulás e fajta módját. Talán nekem itt látszik meg a legjobban a kamaszkorom. Nem tudom beosztani az időm és jó módszert sem tudok, bár nem vagyok könyv fölött ülős csak annyit amennyit muszáj. Régen szerettem, de most már nem, ez van. A muszáj nagy úr. Nagyon meghatározó lesz az első félévem. Meglátjuk...
Később amit remélem már élvezni fogok újra és szeretni, és ha mást nem akkor  már a fősuli mellett dolgozhatok is ott adnak munkát.. :)
Nem tudom mi a helye, de én úgy érzem már kéne bár lehet ez csak azért van mert függetlenedésre vágyom, és minél hamarabb el szeretném érni, már régóta, most már így is marad.
Ha mást nem elmegyek okj-ra és így fősulira de most már sok minden fel is merült benne mit csinálnék szívesen persze az elsődleges az maradt.
Meglátjuk.. Újabb mérföld kő lesz...
Meglátjuk...

Munka

Az igazság az, hogy sokat gondolkodtam azon, hogy dolgoznom kéne, mert nem szeretnék függni másoktól minél hamarabb függetlenedni szeretnék, ehhez meg pénzre van szükség...
   Azt nem tudom mit, igazából diákként az itthon alkalmi hétvégi adminisztrációs munka tűnik  a legideálisabbnak, de az is eszembe jutott , hogy szívesen tartanék előadásokat, az életemről vagy akár az élet szemléletemről, hogy ezt megoszthassam az emberekkel. Ezt szívesen csinálnám  felnőttkoromban is valószínűleg másik munka mellett is mert ebből nem hiszem hogy meg lehetne élni, de elindulásnak tökéletes.
 A következő jó kérdés: Kell nekem dolgoznom?? Most!!!Nem tudom,  de én úgy érzem igen.
Ezt is meglátjuk majd, hogy suli mellett, mire lesz időm energiám, mert más terveim is vannak. Idővel kialakul és belefér. Hát, meglátjuk, ez is egy nagy lépcső fok az önállóság felé.

 

Vezetés folyt.

Ma kiderült, hogy még gyengék a kezeim ezért nem vezethetek, egy év múlva próbálkozhatok, ha megerősödött a kezem. Addig is van egy újabb cé...