2017. november 4., szombat

Bizonytalanság

Bizonytalan vagyok, mert más is bizonytalan, akkor merek majd biztosnak lenni ha más is biztos. Remélem biztosak leszünk...

Miket vennék még át Anyától

A korai családalapításon kívül még, van pár dolog amit még átvennék, nagyon sok minden. Örülök, hogy anya így nevel ahogy. Sokak látják ezt rossznak, vannak benne rossz dolgok (azokat nem veszem át),  de miben nincsen, alapvetően meg elmondhatom, hogy jó munkát végez.  Munkájához megillető ember próbálok lenni, és remélem aki engem ismer azok is úgy gondolják, hogy jó munkát végzett/végez.

HÁLÁS VAGYOK ANYA KÖSZÖNÖM <3

Igazság szerint...

  Szeretek tanulni, de nincs türelmem hozzá. Nem tudom hogyan szerezhetnék hozzá türelmet... Lehet ezért is van hogy elég sokat  agyalok azon hogy mihez is kezdjek az érettségi után. Igazság az, mivel elegem van a tanulásból, hiszen nincs türelmem hozzá, az OKJ képzés tűnik a legvalószínűbb illetve ésszerű választásnak, de a család megakar győzni arról hogy az nem elég. Valahol tudom, hogy igazuk is van, de nem tudom hogy mihez kezdhetnék. Ami a legvalószínűbb így  végig gondolva, OKJ képzés utána levelezőn iskola, vagy valami munka érettségi után és mellette levelezőn főiskola/egyetem. 

  Lehet én vagyok a hibás, de sok ok és sok szempont alapján, olyan érzésem van évek óta, hogy hamar szeretnék önállósodni és a saját lábamra állni. Ezt a családomnak is meg kéne érteni...

  EZ AZ ÉN ÉLET CÉLOM

  Anyukám 24 volt amikor megszülettem és szeretném követni a példáját abban, hogy korán szeretnék családot. Ez csak részben köthető a saját lábamra állásnak. Hiszen szükséges hozzá hogy a saját lábamra álljak, nem látok más megoldást. Azért szeretném Anya  példáját követni, mert a gyereknek és az anyukának is jót tesz az ha fiatalok én azt gondom. 

2017. október 29., vasárnap

Mostanában

Hát aki velem reménykedett, hogy könnyebb lesz nyári szünet után a sulival, és ez által minden más, nah, hát ez nem jött össze, nem könnyebb, egyáltalán nem lett könnyebb, talán nehezebb is. 
Néha még düh kitörésekkel is szembe kell néznem, és a családomnak barátaimnak okozok ezzel fájdalmat. Ilyenkor mikor már lenyugodtam, megpróbálom kívűlről nézni magam, és hát nem könnyű szembesülni magammal szinte már undorítónak tartom a viselkedésem ilyenkor. 
Az lenne a kérdés mért nem változtatok.? Erre a válaszom csak annyi, én szeretnék, csak a módját, a hogyant nem tudom. 
 Ez újabb nagy feladat nekem. 

Iskola kezdés

Lassan több mint 2 hónapja kezdődött el az iskola. 13. tanév a Mozgásjavítóban. Ez alatt a 13 év alatt nagyon sok minden változott, tanárok diákok. Már egy jó ideje mondom azt az ismerőseimnek, barátaimnak, családomnak, hogy nem szeretek tanulni, és bejárni, ennek okát nem igazán tudom sajnos, de az idei tanév valahogy különösen nehezen indul(t). Tanulást és mindent belértve.

2017. augusztus 22., kedd

Vezetés folyt.

Ma kiderült, hogy még gyengék a kezeim ezért nem vezethetek, egy év múlva próbálkozhatok, ha megerősödött a kezem. Addig is van egy újabb cél. Megtanulhatok az egy év alatt BKV-val biztonságosan közlekedni. Sőt vannak már az említett céljaim között is olyanok amikbe bele lehet kezdeni, hogy minél hamarabb elérhessem a céljaim és ez által hamarabb lehetek teljesen önálló.
Meglátjuk...

2017. augusztus 17., csütörtök

Csavar

Sok mindenen kellett átmennem, hogy most, itt legyek, itt tartsak ahol tartok születésemtől fogva. Ahhoz, hogy megértsétek miről is beszélek, kezdjük az elején.
 Már születésem előtt elkezdődött... Egy kulcsfontosságú ember elvesztésével. Ez a veszteség mai napig érezhető, de most térjünk vissza a kezdetekhez. A születésemmel minden csak erősödött. Az új élet megszületését beárnyékolja egy újabb szörnyű veszteség.
  Néhány hónappal/évvel később kiderült, hogy nem úgy fejlődöm, ahogy kéne, hát elkezdtük, az orvosokat járni, kiderült, hogy egy gyógyíthatatlan betegséggel születtem, ami nem halálos, csak meg kell tanulni ezzel a betegséggel együtt élni. Hozzá kell tenni, sokat jelent a hozzáállás. Azt, hogy te hogyan élsz ezzel a betegséggel együtt, azt a hozzáállásod határozza meg, ezt nem lehet feldolgozni, csak együtt élni vele. Én nem másként fogom fel, mint egy állapot, amiben élek és miből nekem a legtöbbet kell kihoznom.
   Mi után kiderült, hogy így születtem jártuk csak jártunk a különböző kezelésekre, aztán bekerültem a mostani életembe... Bekerültem a Mozgásjavítóba A mozgáskorlátozott gyerekek iskolájába, Ami mára már nem csak az otthonommá, de a részemmé is vált.
  Nagyon sok mindent köszönhetek ennek az intézmény/intézményegységnek. Ma már itt vagyok gimnazista és innen várom, hogy végre a sok megpróbáltatás és nehézség után kitörhessek végre és a saját önálló kis életemet elkezdhessem.
  Aki ismer vagy tud a sorok között olvasni, az tudja, hogy az életem nem habos torta, és nem könnyű, de feltételezem senkié sem az. Mindenkinek a saját maga baja a legnagyobb.
 Én azt gondolom, hogy az élet több területéről kaptam hideget, meleget, legyen szó bármiről. Sok mindent megéltem már, olyat is, amire büszke vagyok és olyat is, amire nem, de nem adtam fel. Továbbra is gimnazistaként is már az előbb olvasott önálló kis életemért küzdök, mert tudom, hogy képes vagyok rá, hiszen nem béna, hülye gyerek vagyok csak a mozgásterem kisebb, mint másoké, de ettől még ugyan olyan ember vagyok, mint bárki más a világon, sem több sem kevesebb.
 Az előző néhány bejegyzésemben olvashattatok néhány hosszú távú célomról, ami hozzásegít az önálló élethez is...
 Remélem lesz ember, aki segít és mellettem lesz, és akivel akár meg is oszthatom mind ezeket a célokat, terveket... Hát majd meglátjuk...
   A következő bejegyzéseim ezeknek a céloknak megvalósításáról megvalósulásáról és az oda vezető útról fog szólni.
                                                                                                                                                  

Bizonytalanság

Bizonytalan vagyok, mert más is bizonytalan, akkor merek majd biztosnak lenni ha más is biztos. Remélem biztosak leszünk...