Iskola

Elérkeztünk a következő témánkhoz az iskolához. Azért választottam most ezt a témát, mert jelenleg az életem központját képezi. Innen pedig rá lehet kanyarodni az összes többi témára. Elárulom nektek a következő témánk majd a fejlesztés lesz, de most még akkor beszéljünk az iskoláról.

 Az iskola, amelyikről most szó van, az a Mozgásjavító. Tulajdonképpen ez az iskola a második otthonom, de nem csak nekem, hanem sok más gyereknek is. Nekem azért mert már 15. tanévemet töltöm itt. Gyakorlatilag itt nőttem fel. Az óvodámat sem fejeztem be, előtte már át jöttem ide. Akkoriban az iskolának volt EK-előkészítő osztálya, amely átmenetet képezett az óvoda és az általános iskola első osztálya között. Itt a gyerekek 1-2 évet tölthetek.

Én 2 évet töltöttem az első év az még játékosabban telt, mint a második, a másodikban már kicsit elkezdünk ismerkedni a betűkkel és a számokkal is. Emellett pedig volt egy csomó mozgás- és egyéb fejlesztés, játék, és persze nem szabad elfeledkezni, a sok- sok kirándulásról sem. Egyszer belsős kirándulások voltak, mikor az iskolának különböző részeit néztük meg aztán következő héten pedig messzebb mentünk.

 Ez után következett az első osztály, és az alsó tagozat. Nagyon féltem átmenni az iskolába, de szerencsére nagyon sok gyerek az EK-ból jött velem elsőbe, így az osztályközösség nem sokat változott, a tanárok pedig nagyon aranyosak, kedvesek és segítőkészek voltak. Stabilan volt 2-3 tanárom, ha pedig valami miatt picit is módosult, akkor volt időnk megszokni. Negyedik végére pedig már annyira összekovácsolódtunk, hogy szinte egy nagyobb- kis család lettünk.

 Felsőben több lett a tanár és picit változott az osztályunk is, de az összetartás szorult helyzetekben megmaradt. Hetedik osztályban történt egy kis változás bennem eltávolodtam az osztályomtól később ez azonban újra változott és közel kerültem hozzájuk.

  Az osztályközösségre és a tanárokra ritkán lehet azt mondani, hogy nem törekednek a családiasságra, ami pedig az egész iskolára jellemző lett.

 Természetesen ezek voltak az előnyök, de mint mindennek vannak hátrányok is. Ezekről viszont később.

Betegségem

Azt a címet adtam a bejegyzésemnek, hogy a betegségem, ez egy nagyon érdekes dolog szerintem, hiszen azt szoktam hangoztatni, hogy én nem vagyok beteg. Most sokan elgondolkodhatnak azon vajon akkor a “betegségem” mire is utalhat, erre a kérdésre azonban könnyen megadható a válasz, a mozgáskorlátozottságomra.

 Na, de itt felmerülhet egy újabb kérdés, milyen fajta mozgássérültségre gondolok én, erre már nem olyan könnyű a válaszadás, mint az előzőre. Vagyis egyszóval is lehet válaszolni, úgy a válasz úgy hangzik: egyfajta idegrendszeri betegségről van szó. De érdemesnek gondolnám ezt kifejteni. Szóval inkább kezdjük az elején

 Pár hónapos lehettem mikor a nagymamám a tapasztalatainak köszönhetően rájött nem a megfelelőritmusban fejlődőm, ennek köszönhetően pedig Anyukám elvitt kivizsgálásokra ahol is fény derült erre a rendellenességre. Az ICP- CP-re, ami annyit jelent visszatekintve a születésemre, hogy születésemkor oxigén hiányos állapotba kerültem, ennek következében pedig agyvérzést kaptam a bal agykamrában, amely a mozgásközpontot érinti, születésem óta.

Mióta az eszemet tudom én ezt a dolgot,

nem betegségnek, hanem egy ÁLLAPOTNAK tekintem.

Ez hogy állapotnak tekintem egy fontos momentum. Innentől kezdve pedig állapotként fogom emlegetni a dolgot.

Miután diagnosztizáltak, azóta jártam, sőt járok a napig különbözőbbnél is különbözőbb fejlesztésekre. Az állapot javítása illetve szinten tartás érdekében

Ezek voltak tehát a száraz tények.                                                                                    

Várható témák: fejlesztések, iskola, feldolgozás, nehézségegek, régen és most