Konkrét bejegyzés: Az állapotomról

  Tegnap osztottam meg veletek egy olyan bejegyzést, amely egy régi bejegyzés 2012-ből és az állapotomról is említést teszek benne. Ez pedig egy kiegészítés.

 Olvasd szeretettel:

    Ahhoz, hogy így tudjak járni, ahogy járok sok mindenre volt szükség.  Kellett masszírozásra, akupunktúrára járnom. Az akupunktúra lehet lézeres, de hatékonyabb a speciális fonal beültetés. Amire én jártam.   Műtétek is kelletek. 

   Suliban lévő emberek kellettek.  Szükség volt fizikai és lelki támogatásra a barátaimtól ismerőseimtől és a családomtól. Akik támogattak, támogatnak mellettem állnak azoknak szívből szeretnék köszönetet mondani. 

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM!! 😊

Az egyszírűség kedvéért be linkelem nektek a tegnapi bejegyzést ami 2012-ből van és belinkelem nektek a 2020-ban írt bejegyzésem is: 

Tegnapi (2020.06.28)

Fejlesztések 2020

Fontosnak tartom még: 

Feldolgozás

Konkrét bejegyzések: Bemutatkozás (2012)

       Ez az  első alkalom hogy blogot írok, Sziasztok!! 😊

    A mozgáskorlátozottságomról az  elért eredményeimről  és életemről írok majd.  Az életem ugyan olyan, mint más embereké csak nekem más akadályokkal is meg kell küzdenem, mint másoknak.

Az állapotom

   Születésemkor Oxigén hiányos állapotba kerültem. Emiatt mozgássérült lettem egész életemre, amit a mai napig nehéz elviselnem, megértenem, de elhatároztam, hogy én járni fogok. 
    Pedig valaki egyszer azt mondta nekem, hogy nem fogok járni. Én ezt nem hittem el. Most pedig járok. 
       Segédeszköz nélkül. Még most is akaraterővel tele, további céljaim vannak, amiket szeretnék elérni. Pedig sok minden rossz és jó, egyaránt történt velem. sokan azt mondják, hogy nekem nincs akaraterőm, hogy többre nem leszek képes, de tudom, hogy ez ne így van és tovább fogok küzdeni. Én ezt be is fogom bizonyítani!! 😊

Születésem alatt:

   Miután elvesztettem valakit, aki fontos számomra. Még 13 év után is nagyon meg érzem a hiányát. A szerettem elvesztése után nagyon sok fizikai és mentális problémával kellett szembe néznem.                Néhányat még most sem tudtam leküzdeni. De továbbra is küzdök!! :( :) 

     
Aki most kezesné el olvasni vagy aki nem emlékszik: 

Itt van  az újrakezdésem linkje 2020-ból: 

Előszó címmel 

Betegségem címmel

Olvassátok szeretettel:

A blog Írója

Konkrét bejegyzések régebbről bevezető

      Most pedig egy újabb válogatás vár rám rám hogy milyen konkrét , bejegyzést osszam meg veletek. 😊

Bejegyzések régebbről utolsó előtti saját összefoglaló

   Nagyon sok magán jellegű bejegyzésem volt, még úgy is, hogy nem volt egyértelmű.

Bizonytalan voltam, kicsi, határozatlan, néha meg túl határozott is, magányos voltam, és talán meg merem kockáztatni, hogy nem minden esetben voltam boldog gyerek. 

   Mára ez már sokat változott, mai gondolkodásommal azonban sok mindenért lehetek hàlás a gyerekkoromból. 

 Köszönöm. ❤️

Régi bejegyzések Baratok

    Nagyon sok barátom/haverom volt régen. 

    Volt olyan akit testvéremként szettem/szeretek, de mint akkor is most is sok minden átalakult. Van olyan ember akiknél mélyültek/ átalakultak az érzések, de olyan is előfordult, hogy valaki ki vagy be lépett az életembe. 

   Természetesen ez is egyfajta érzelmi hullámvasútat okozott nekem. 

   

  Ez némi bizonytalanságot okoz a mai napig számomra.

Kik a haverjaim, kik a barátaim. 

Régi bejegyzések: felvételi Gimnáziumba

A következő, amiről írnék nektek az felvételi időszak.

        Nagyon nehéz időszak volt, már hetedikben nagyon féltem tőle. Féltem, hogy vége lesz egy korszaknak, féltem, a nehézségektől. Ráadásul az osztállyal is nehéz időszak volt.

  Ebben az időszakba már ki jött a vizsgától való félelem is. Érzelmileg nagyon sok hullámvölgyem volt, amit nehezen kezeltem.

  Közben itthon is voltak fennforgások, főleg Apukámmal. Nem volt egyszerű, időszak, oly annyira nem, hogy az akkori felvételi vágyam teljesült. Felvettek az iskolám Gimnáziumi részébe. Igaz, nagyon nehezen, de sikerült! 😊

Régi bejegyzések: Gimnáziúm előtt

      Kezdjük is az Iskolai dolgokkal Gimnázium előtt.

    Mivel sok bejegyzés olvastam úgy döntöttem, bizonyos részeket összefoglalok inkább.

Nézzük is:

2012-ben kezdtem el blogot írni. Azt hiszem ekkor voltam 5. osztályos. Tanulás szempontjából talán azt tudom mondani, hogy egészen 7.-ig én szerettem iskolába járni.

   Szerintem most kedves olvasó, nagyon csodálkozol, és valami olyasmi kérdést tehetsz fel magadnak:

  Vajon, hogy lehet, hogy ez az ember szeret iskolába járni? Szeret tanulni? A környezet miatt? Az én gyerekem, szeret iskolába járni, ha nem miért nem? Vajon, hogyan tudnám megszerettetni az iskolába járást?

   Be kell, valljam, tanulni egészen csak felsőig szerettem úgy emlékszem, annak ellenére, hogy a felsőtagozat első éve ment el a nyolc év közül a legjobban. Iskolába járni azonban sokáig szerettem egészen 7.-ig. A közösség és az osztályom miatt. 

     Az utolsó előtti évben megtört valami. Ebben az évben eltávolodtam az osztályomtól, egy olyan álmot kergettem akkoriban, amit mára már tudom akkor óriási hibát követtem el.

Bevezető a régi bejegyzésekhez

Na, hát, átnéztem a bejegyzéseket, köszönöm a türelmet, ígérem, igyekszem nektek most már rendszeresem írni/posztolni nektek újra.

  Bevallom nektek... Nem volt könnyű dolgom a régebbi bejegyzésekkel, hiszen sok bejegyzést kellett átnéznem. Nagyon izgalmas volt, de egyben nagyon felkavaró is.

      Hogy miért is érzem így, az a következő bejegyzésekben kiderül. Remélem, várjátok.

blog

      A negatív kritikát nem lehet elkerülni, de pont, hogy családtól... Összetett fogalmazás... hát nem tudom... a család véleménye fontos számomra. DE nem hagyhatom abba... van, akik így is szeretnek, és az írásaimat is. Akik pedig olvassák azok szeretik... remélem sokan vannak, akik szeretik és remélem egyre többen lesz ez a közösség, akik szeretik

    Most pedig párszót a blogról. Újra kérnék, egy kis türelmet, hiszen elértünk arra a pontra, hogy egy új feladatot teljesítsek, amely a régi bejegyzéseket illeti, mert most átnézem, nektek, a bejegyzéseket, ha pedig ezen túl vagyok akkor pedig olvashattok, párat a régebbi bejegyzéseim közül is, amely nem csak arra jó hogy élvezzétek, persze ez a fő cél, de jól lehet majd látni az évek alatti, fejlődést, változásokat, például fogalmazásom tekintetében is.

   Bízom benne, hogy tetszeni fog nektek, és érdekes is lesz számotokra. Remélem tetszeni fog nektek! 

😀

érettségit követő pár nap

    Most, hogy vége az érettséginek, nagyon sok minden történik. Ünneplés, szervezés az ünneplésre, pihenés, jövőbeli tervek átgondolása, szervezése, tettekké formálása, a nyár megtervezése, szervezése, de nem szabad, megfelejtkeznünk, a szokásos mindennapi tevékenységekről, és annak újra formálásáról sem, beépítenem a mozgást, olvasást, kreatívkodást, társast a mindennapjaimba.

DE sajnos nem csak, pozitív hatások érnek, ezekben a napokban, főleg, ami az eddigi, bulizást illeti. Pedig aztán én mindenre figyelek. 

ÉS mértékkel cselekszem, amennyire csak lehet, sőt némi magán jellegűbb témát is érintettünk, de hát ilyen ez a bulizás! 😊

Suli ünneplés

Most, hogy leérettségiztem, jöhet az ünneplés és a pihenés. Utána pedig ki kell találni mit fogok csinálni, a jövőben vagyis, el kell kezdeni megvalósítani az álmaim, hogy szabad legyek és szabadon dolgozni.

Na, de térjünk is vissza az ünneplésre.  Rendhagyó ünneplésekre van szükség ebben a különleges helyzetben, ezért, két külön napon, helyen, időben ünnepeltünk jelenlegi tanárainkkal és a vezetőséggel, a szabályokat betartva. A nosztalgikus ünneplést, ahova az általam kiválasztott, személyekkel ünneplek, azt szintén egy ilyen rendhagyó ünneplés alkalmával kell megejteni, nem pedig a ballagás keretein belül. Ezzel együtt kell élni, el kell tudni fogadni és megoldást találni.  Megfelelő módot, időt helyet találni lezárásra természetesen úgy, hogy a szabályok be legyenek tartva.

Azt pedig, hogy lesz e hivatalos pótlása a ballagásnak, nem tudjuk, szeptemberben kiderül.

 DE valószínűsíthetőleg, marad mindenki a rendhagyó lezárás mellett.

 Leghamarabb információ erről augusztus második felében várható.

Köszönöm a tanáraimnak és a vezetőségnek ezeket a napokat! 

2012 a Suliban/Iskolában

A suliban kapok hideget, meleget a barátaimtól iskolatársaimtól. Miután rá mutatnak, a hibáimra rájövök, hogy igazuk van. Belátom a hibáim.   Nagyon köszönöm nekik hogy rámutatnak a hibáimra. Nagyon szeretem őket, hiszen a barátaim, egy közösségbe járunk köszönöm, hogy elfogadtok, olyannak amilyen vagyok, úgy szerettek, ahogy vagyok.   Szeretlek titeket!!! :) <3  Nagyon szeretek suliba járni!!! :)  Igaz sok bennem a feszültség a suliban is, de még ezzel együtt is szeretek suliba járni. A barátaim sokat segítenek nekem. Ezt nem tudom elégszer meg köszönni. Nem tudom, hogy köszönjem meg ezt nektek. Szeretlek Titeket!! :) <3     

Aki nem emlékszik, vagy most kezdi az olvasást, egy kis összehasonlítás: 

  

2020:

Iskola

Iskola-ujabb

ezeket tartom talán a legfontosabnak 

DE

Természetesen ezek más jellegű bejegyegyzések, de 8 év alatt sok mindenben változtam, ebben is. A többi bejegyzst amiben az iskolát említettem, azt a Iskola és Suli kulcsszóval á tudtok keresni.

Ünnepek, májusban és nyáron

Azt hiszem, ez a bejegyzés, nem lesz most túl hosszú, hiszen Anyukámnak, egy saját készítésű gépen elektronikus jellegű ajándékot, készítettem.

 Gyereknapot pedig nem kifejezetten ünnepeltünk.  Kaptam társast, (kétoldalú unót, és egy számomra még ismeretlen, de annál izgalmasabbnak tűnő játékot), de nem kifejezetten, gyereknapra.

Nyár pedig sok ünneplést tartogat számunkra. Szülinap, névnap, és sok más, mondjuk, úgy, hogy ebben a helyzetben minden nap amikor ki mehetünk akkor az ünnep.

A ballagásról, mert az előző ilyen jellegű bejegyzésemben említettem, hogy a különleges helyzet miatt szinte teljesen elmaradt) ez a és egyéb ünnepekről, pedig később, hiszen függőben van a lezárás.

Egyelőre boldog szülinapot, névnapot azoknak, aki a családomban, vagy azonkívül, nyáron és

különösen most júniusban ünnepel valamit

 SZÜLINAPOT, NÉVNAPOT

          vagy bármi mást (amit ünnepnek, gondol).

Szóbeli

Hát már negyedik napja vagyok túl a szóbelin. Vegyes érzéseim, vannak, hiszen, rettenetesen örülök, hogy vége, végre túl vagyok rajta. Örülök az eredménynek, hiszen, a  matek iránti szinte már (középiskolai) négy évnyi utálatom ellenére ez lett a legjobb eredményem, (szerintem a szóbelinek köszönhetem)  mégsem 100%-os az örömöm.

Azt kérdezed miért?
A válasz egyszerű:

Lehet, hogy jobb eredményem lett volna ha szóban teszem le az összes érettségit. Ezt kérdezem magamtól, válaszom magamnak:
Igen, előfordulhat. Előfordulhat, hogy akkor jobban sikerül, ugyanakkor ez nagyon kétélű dolog, mert lehet,, nagyobb stresszel járt volna, szóban felkészülni, mert az 50 tételt  jelentett volna számomra, és eléggé soknak éreztem. A stressz pedig számomra, azt jelenti a teljesítményem is romolhat. Így előfordulhat az is ha úgy döntöttem volna hogy csak szóbelizek, hogy nem jobban hanem rosszabbul sikerül az összes érettségim.  A lehető legtöbbet megtettem így is, a legjobb érettségikért. A célom elértem.

A matek eredményemhez pedig nagyon sokat hozzátett az, hogy volt magántanárom. Nagyon sokat köszönhetek a magántanáromnak! HÁLÁS vagyok! Köszönöm!

A szóbeli érettségi letétele azt jelenti, hogy:

ÉRETT EMBER LETTEM HIVATALOSAN PAPÍR SZERINT IS! 😊

Tervezett kimaradás

Ezt a bejegyzést, azért írom nektek, mert szeretném kis türelmeteket kérni elérkezett az utolsó hajrá is.

11-én túlesek az utolsó megmérettetésen is. Az elmúlt hetekben rengeteget tanulok. Ez nagyon sok idő és lelki és fizikális megterhelést vesz igénybe.

 Sajnos ez azt is jelenti, hogy a mai naptól nélkülözötök kell a szóbelimig a bejegyzéseket. Idő,  kapacitás hiány miatt. 

Utána viszont ígérem nektek, hogy beszámolok nektek a történtekről.

 Ha kérhetek ilyet akkor szurkoljatok nekem, köszönöm.

Pakolás

Nem így terveztem, de mivel érettségi előtt történt így most osztom meg veletek.

Az élet úgy hozta, hogy a napokban Anyukámmal rendet tettünk az iskolai cuccaim egy része között. Igen, anyukám segítségét kellett kértem, mert magasra pakoltattam, hiszen évek tananyagáról volt szó. Természetesen, ha már neki álltunk Anyukám is rendet rakott, ahogy én is át néztem a dolgaim. Anya sok mindent kidobott (Én szinte semmit 😀), de rendrakás közben nagy kincsekre bukkantunk.

Megtaláltuk 2005-ben általa írt dolgozatokat. Anyukám egészségügyben dolgozó ember, az állapotom, egy nagyon jó téma volt dolgozataihoz, szakmailag és érzelmileg is, hiszen az írás   az állapotomról, nem csak szakmailag, de lelkileg is segítette őt, a feldolgozás folyamatában.

  A napokban pedig megtisztelt azzal, hogy nem csak mesélt a dolgozatairól, de oda is adta, hogy nyugodtan olvassam el.

Számomra is nagyon tanulságos élmény volt olvasni. Sok mindent megtudtam magamról, és családunkról is.

            Megtudtam, milyen szakmailag nézve a fejlődésem, hogy kivette észre, hogy másképp fejlődőm, milyen jelei voltak a sérülésemnek. Emellett jellemrajzot kaptam magamról, (elmondhatom, hogy sok jó és egyben rossz tulajdonságomra, mint az is, hogy keveset iszom, és rendszertelenül étkezem, ami, a mennyiséget illeti már 6 éves koromban   is már meg-meg mutatkozott.

            Képet kaptam, a családon belüli állapotomat tekintve a feldolgozás folyamatáról is. Van, aki jobban van, aki kevésbé kezelte jól a helyzetet. Mondhatjuk, hogy a családomra büszke lehetek, mert lehetett volna csúnyább, rosszabb, következménye, az állapotomnak is, de a feldolgozásnak is.

 6 évesen, az általam érzett hiányérzet is kicsit felszínre került, de az élet úgy hozta, ezt is meg kellett élnem, ezzel, egész életemben együtt kell élnem.

            Ugyanakkor 20 év után, már más szempontokat is figyelembe vesz az ember. Például azt, hogy milyen a kapcsolatrendszer a családon belül. E-tekintetben, már kevésbé vagyok büszke egyes hozzátartozómra. Van, akire kifejezetten, haragszom, van, aki fájdalmat, érzelmi fájdalmat, csalódást okozott.    

            Korom ellenére a mai napig ezeket a dolgokat érzelmileg fel kell dolgozni, újra és újra, más nézőpontot lát meg az ember, ez van, amikor segít van amikor nehézséget okoz, de az életben minden, jó vagy rossz, könnyű vagy nehéz pillanattól függetlenül szükségesek, hiszen, így fejlődik a jellemünk és mi is. Az élet pedig maga fejlődés.

            Remélem, egyszer, azért majd adódik, olyan pillanat, amikor, elmondhatom mindenkinek, amellett, hogy nagyon-nagyon szeretem őket, és nagyon Fontosak, nekem, azt is, hogy épp mikor, milyen életszakaszomban helyzetben a feldolgozásukat tekintve, és esetleg életfelfogásukban, hozzáállásukban milyen érzelmeket váltottak ki belőlem, legyen az pozitív vagy épp negatív. Erre Anyukám a legnyitottabb, amiért én nagyon hálás vagyok és nagy-nagy köszönettel tartozom.

A legnehezebb dolgom, érzelmi tekintetben a másik, szülőmmel, Apukámmal van. (sajnos).

Sajnos most már azt is elmondhatom, hogy az is   igaz, hogy van, akinek, ezeket a dolgokat, már soha semmilyen körülmények között nem mondhatom el, gondolataim. Meg kellett sajnos, többször, több esetben, körülményben, helyzetben, hogy az élet mulandó. Abban bízom, hogyha nem is volt mindig egyértelmű és pontos az általam kimutatott érzelem, ez megbocsátható/megbocsátotta nekem, és tudja/tudta, hogy fontos nekem.    

            Mint oly sokszor már máskor is, Anyukám most is egy új nézőpontot mutatott. köszönöm ezt az élményt.

Köszönöm, hogy itt vagy!

Érzések karantén alatt

Tudom ez most talán kicsit jobban érint néhány személyt, mint az eddigi bejegyzések, ennek ellenére szeretném, megosztani veletek, remélem tetszeni fog!

Kezdjük is:

Rólam tudni kell, hogy február 27.-e óta, vagyok itthon, betegség miatt. Ez nagyon hosszú idő.

Meg is éreztem, hiszen voltak hullámvölgyeim, kár tagadni. A sulis oldalát tekintve, az számomra a karantén könnyebbik oldala. Az érzelmi oldala sokkal, nehezebb számomra.

Ez annak köszönhető, hogy szeretem, az embereket, a Körülöttem lévőket. Nem szívesen vagyok egyedül, vagyis nem mindegy, hogyan mikor. A rengeteg, szinte 100-as nagyságrendben számolható embert ismertem meg eddigi életem alatt, sőt lehet van az több is, azonban ezek között az emberek között is van a családomon kívül, sőt a szűk családi körömön kívül is van 2-3 ember, akik nélkül el sem tudnám képzelni az életem. Soha nem gondoltam volna, hogy ők lesznek azok. DE ŐK LETTEK. Oly annyira, hogy ŐK már szinte a családomhoz, a szűk családomnak mondhatom őket. Ez azt is jelenti, hogy napi, de ha nem is feltétlenül napi de minimum heti kapcsolatban vagyunk, heti 1-2 biztos beszélünk.

 Ha még sem az megvisel nagyon. A karantén alatt anyukámat láttam/látom a leginkább. Így a többi számomra fontos emberrel, nem találkoztam, nem találkozhattam. Számomra pedig a személyes találkozás nagyon fontos. A chat, telefon, videó hívás, nem ugyan az mintha találkozol a számodra fontos emberrel. Megérintheted, megölelheted, megpuszilhatod, minőségi időt tölthettek együtt. A karantén alatt ez hiányzott.

A bezártság alatti mély pontjaimat pedig a hiányérzet okozta, a távolság, a félelem, hogy a számomra fontos emberek olyan távol kerülnek majd tőlem, hogy a végén elvesztem őket! Pedig számomra Fontosak és nem szeretném őket elveszteni. Számomra fontos a visszajelzés. Fontos, hogy ELÉG legyek azok számára, akik Fontosak nekem, félek, ha nem vagyok elég elvesztem őket. Ezt a távolság pedig csak nehezebbé teszi. A távolság, hozza azt, nem leszek elég és elvesztem őket.

Szerencsére a karantén enyhült és bebizonyosodni látszik, hogy a karantén nem hagyta a félelmeimet érvényesülni és mellettem maradtak a számomra FONTOS emberek. Remélem ÖRÖKKÉ életem részei maradtok. Talán nem sértek meg senkit, ha azt mondom remélem ezeknek az embereknek én is ilyen, vagy legalább közel ilyen fontos vagyok, mint ŐK nekem! Remélem tudják az illetők, hogy róluk, nekik szól ez most!

Köszönöm, hogy mellettem vagy vagytok!

Kérlek Ne feledd Fontos vagy! Fontos vagy, nekem!

  

Karantén alatti iskolával kapcsolatos bennem felmerülő érzések/inkább kérdések

Először is nagyon féltem. Féltem, a vírustól, az online oktatástól, és attól mit fog kiváltani a Körülöttem lévőkből és belőlem. Végül azt kell mondjam, nagyon vegyes érzéseim voltak, és vannak.

Azonban talán azt kell, hogy mondjam, hogy kérdést többet felvetett bennem az iskola területét tekintetében, ez a helyzet, hiszen az online órák egész jók voltak, de ez az év az én életemben mérföldkő.

Mérföldkő, hiszen ebben az évben érettségizem. Én nekem, nincs egyetemi célom. Azt gondolom, nem feltétlen szükséges a boldogsághoz   a diploma. Minden ember magas keresetet szeretne, de ez sem egyenesen arányos a diplomával. Nem tagadom sokszor lehet az, de nem mindig. Én úgy döntöttem elsőnek, megpróbálkozom diploma nélkül. DE ettől függetlenül az osztály társaimat az egyetemi felvételiben a kialakult helyzet hátráltatta. Sajnálom őket. 

Ami pedig engem illet mindezek a kérdések mellett, a legjobban a tanév kérdése érintett, meg a legjobban, ami az iskolát illeti. Nekem fontos, az, hogy az életem meghatározó emberei is részesei legyenek, a lezárásomnak, egy korszak, 15 év lezárásának. A ballagás, remek alkalom lett volna erre, de a ballagás sajnos elmaradt. 
Most a legfontosabb kérdés, a ballagás elmaradása miatt, hogyan lehet még is megvalósítani a lezárást ezekkel az emberekkel is.

Elmaradás

                 Kedves Olvasó!

Elnézést kérek, a kihagyott napokért, bevallom összesűrűsödöttek a teendők, és így a szöveg a címek alá való beillesztése elmaradt, vagy éppen, időhiány miatt megírásra sem, került.

Pótolni fogom és akkor már olvashatjátok is a lemaradt meg nem osztott bejegyzéseket. Remélem megbocsátjátok nekem a kimaradást, és kíváncsian várjátok a bejegyzéseket.

 Ha pedig elolvastátok azt fogjátok mondani, na, igen ezt érdemes volt megvárni. Írjátok meg majd commentben, üzenetben, ha gondoljátok!

Kiegészítés az elképzelések a jövő-höz

    Úgy emlékszem, hogy nem beszéltünk, vagyis nem meséltem nektek a nyelvről, nyelvtanulásról.

Most erre a témára is kitérnék, ha megengeditek, szóval:

     Több éve, most így utána számolva gyorsan és sacperkábé az angolt 11. éve tanulom, a németet 5. éve.

    Az viszont, mindkettő nyelvre igaz, hogy nem erősségem a nyelvtudás.  Ennek oka, lehet az állapotom, hiszen ez nem csak járásra van hatással, de bizonyos tanulási nehézségekkel is jár. Legyen az például matek szerkesztés, vagy térlátás, térképolvasás (ezért én GPS-el közlekedem). A nyelvtanulást is a nehezebben megtanulandó kategóriába sorolnám. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden a hasonló állapotban lévő embernek is nehézséget okoznak ezek a dolgok, de elég nagy számban jellemző.

A véleményem az, hogy a nehézség ellenére SOHA nem szabad fel adni! Én sem adom fel!

 Úgy döntöttem, nyáron, ezért angolozni fogok, hogy fejlődhessek és amit eddig tudtam azt se felejtsem el.

       Ebben többek tanácsát kértem mit is csinálhatnék a nyáron, végül mégis a legjobbnak azt láttam, ha ebben is a tanáraimra hallgatok.  

     Újra előveszem a tankönyveim és ismételni fogok, mellette, pedig meséket, sorozatokat, filmeket fogok nézni. Könyveket fogok olvasni. Először olyanokat, amiket ismerek, felirattal, aztán felírat nélkül, aztán pedig újakat nézek.

      Ha ezt megtettem angolból utána ugyanígy jöhet a német.

Szeptemberben pedig várnak a tanárok, vissza! A cél pedig egy nyelvvizsga, de a legfontosabbnak, a gördülékeny kommunikációt tartom!

Előre is köszönöm, mindenkinek a támogatását!