Karantén alatti iskolával kapcsolatos bennem felmerülő érzések/inkább kérdések

Először is nagyon féltem. Féltem, a vírustól, az online oktatástól, és attól mit fog kiváltani a Körülöttem lévőkből és belőlem. Végül azt kell mondjam, nagyon vegyes érzéseim voltak, és vannak.

Azonban talán azt kell, hogy mondjam, hogy kérdést többet felvetett bennem az iskola területét tekintetében, ez a helyzet, hiszen az online órák egész jók voltak, de ez az év az én életemben mérföldkő.

Mérföldkő, hiszen ebben az évben érettségizem. Én nekem, nincs egyetemi célom. Azt gondolom, nem feltétlen szükséges a boldogsághoz   a diploma. Minden ember magas keresetet szeretne, de ez sem egyenesen arányos a diplomával. Nem tagadom sokszor lehet az, de nem mindig. Én úgy döntöttem elsőnek, megpróbálkozom diploma nélkül. DE ettől függetlenül az osztály társaimat az egyetemi felvételiben a kialakult helyzet hátráltatta. Sajnálom őket. 

Ami pedig engem illet mindezek a kérdések mellett, a legjobban a tanév kérdése érintett, meg a legjobban, ami az iskolát illeti. Nekem fontos, az, hogy az életem meghatározó emberei is részesei legyenek, a lezárásomnak, egy korszak, 15 év lezárásának. A ballagás, remek alkalom lett volna erre, de a ballagás sajnos elmaradt. 
Most a legfontosabb kérdés, a ballagás elmaradása miatt, hogyan lehet még is megvalósítani a lezárást ezekkel az emberekkel is.