Eszközök

Most pedig következzen néhány semlegesebb, de szerintem igen is fontos téma. Az életemet igenis nagyon érintő kérdésekről mesélnék nektek.

Elsőként pedig akkor mesélnék nektek az eszközeimről, pontosabban pedig a segédeszközeimről.

Kicsinek Keszthelyen, a rehabilitáción életemben először egy előltolós keretet kaptam. Műtétek után pedig nurmi aza (hátulról húzós) keretet kaptam A jó tartás érdekében. Három műtétem volt kettő, ami abban segített, hogy letegyem a sarkam, egy pedig a lábam közötti megfelelő távolság megtatását segítette, hogy járáskor és álláskor ne akadjon össze úgy nevezett x tartásba.

 Következő lépésként volt swash a járásom megkönnyítéséhez az ortopéd cipő mellett ez is szinte alap felszerelés volt. Ezt csípőre helyezik és a combra, a lényege hogy a két lábat megfelelő távolságra tartsa egymástól így a csípő deformitását tudják minimalizálni. A különböző szín az pedig erősséget jelöl. Nekem volt kék és rózsaszín is, ha jól emlékszem a kék a gyengébb a rózsaszín az erősebb.

Az iskolában pedig megkaptam az első 3 ágú bot párom, ezt követte pedig az 1 ágú bot párom. Az 1 ágú botot elég hamar leváltottam, mert a saját orvosom és gyógytornászaim mondták, hogy ön és- közveszélyes vagyok, mivel a botot a kezembe fogva közlekedtem. :D    

Ezt pedig már a mai állapot követte. amikor is már csak ortopédcipőt használok, mint segédeszköz J Illetve hosszabb terepen való közlekedésre kerekesszéket.

Ha pedig még lenne módja, a járásképem javításához valamilyen eszköz, akkor húszévesen szívesen viselném persze azért, az élethelyzetektől is függne, mikor és hogyan tenném, de bevállalnám, ha ezzel javíthatnék a járásképemen, akkor megtenném.

Sajnos már azonban kevés lehetőségem maradt, az életkoromból kifolyólag, ugyanis az életkor növekedésével a deformitások is növekednek.

Egy dolgot azért el kell mondani, minden segédeszköz használatát meg kell tanulni. és vele együtt azt is, hogy hogyan alkalmazzuk! Mi sokat esünk egész életünket nézve akár, ezért az esést is mindig újra és újra kell tanulni az eszközökkel, hiszen minden eszköz más. De még segédeszköz nélküli esést is meg kell tanulni és azt helyesen alkalmazni is.  DE!  

Nem bánom! Nagyon fontosnak tartom a mostani eredményem, nagyon sok munkám van benne. Szellemi lelki és fizikális is.

 Elértem egy kitűzött célt, hiszen egyedül járok. De további célokat tüzök ki mindig, így most is megünk tovább! Soha nem adom fel!

Köszönönöm mindenkinek, aki segített, hogy idáig eljuthassak.

Érdekességként pedig hoztam néhány képet nektek azokról a segédeszközökről amilyeneket én használtam.

Nézzük tehát ezeket: