Nehézségek

Remélem megengedtek nekem egy megjegyzést. (Írói szabadsággal...) Élve.

Nehézség az életben, általában szinte el lehet mondani, hogy egy akadály. Egy leküzdendő akadályt gördít elénk az élet. Mindenkinél mást, más milyen mértékben. Fizikális, szellemi vagy éppen lelki. Legyen az bármelyik fajtából, mi azt azért kapjuk, mert nekünk, embereknek ezt le kell küzdeni, erősödnünk kell tőle, és tanítanunk kell azzal, a körülöttünk lévőket, hogy az elénk járuló akadályokat hogyan is küzdjük le.  

Nekem az életemben, mint mindenki életében a születés az első nehézség, amellyel megküzdünk, hiszen kimerülünk benne. Aztán következő az volt, mikor szembesültem, hogy egyedüli vagyok, mikor nem feltétlenül kellett volna ennek így lennie. Harmadikként ért a családommal a sokk mikor kiderült, hogy milyen állapottal is jöttem a világra. Ezek voltak azok a dolgok, amikkel én, mint érintett később szembesültem, mint ahogy megtörténtek.

Később az első, amit már akkor fogtam fel, amikor az esemény maga volt, az óvodás koromra tehető, még a mozgásjavítós időszakom előttre. A szüleim válása.

 Persze én már ott az oviban találkoztam nehézségekkel, mint például az, hogy én kicsit más vagyok, mint a többiek. De ezt kifejezetten jól kezeltem már akkor is a korombeliekhez képest, hiszen anyukám gondoskodott arról, a vele korosztályban lévő barátnői és szerencsére szülők révén, hogy korán legyek közösségben. Így nem küzdöttem az óvodában ezzel a problémával. Aranyosak, kedvesek, segítőkészek voltak. Ráadásul első voltam, akit ebben az állapotban fogadtak be, így viszonylag a saját csoportomban könnyű dolgom volt. A gyerekek is szerettek és megismerték az állatot és segítettek, a maguk módján. Szívesen emlékszem vissza rá.

A válás. Nehéz tészta. Veszekedések, széthúzások, viszályok, Reménykedés. Most pedig, gyorsan,  ugorjunk az időben néhány évet úgy 3-5 évet, mikor is, megértettem az okokat. Elég korán, szokták mondani…   Nincs mit tenni, ez van. A kínos helyzetek ezt is eredményezhetik, hogy az ember számára fény derül sok kis apróságra, mit esetleg nem tudott vagy csak nem értett, vagy esetleg harmadik lehetőség, amikor nem akarja érteni. Visszaugorva viszont az időben ott van az is, hogy csonka család lettünk, ketten lányok. Egy fizetés, sok munka, és egyebek, ami kevés együtt töltött időt eredményez.  Természetesen voltak akkor is segítségeink, de azért más volt. Más, amikor kisebb gyerek. És kevesebbet van vele az anyukája. Más mikor nem az anyukával, hanem nagyszülőkkel, barátokkal, vagy mással van egy kis gyerek. Egy ilyen helyzetben viszont nem tud mindenhol úgy teljesíteni az ember, ahogy szeretne. Ezt meg kell érteni.

 Aztán persze itt is ott is helyt kell állni… Új embereket megismerni a szülők oldalán, és az ezzel járó bonyodalmak. Elfogadnak, vagy nem? Vagy csak annyi, szeret, nem szeret? és egyebek. Nehézségek itt ott. Konfliktusok. Betegségek.

A folytatás, hogy mi volt akkor, kicsit bővebben, és most, mi változott arról a következőben.

Ui: Egy Belecsempésztem egy kis írói szabadságot is az írásomba. Na/nah/Nah, szócska használatával, (ez most kimaradt)és egy-egy gondolatnak a "..." utáni kisbetű használatával. Nem másért, mint a hatásért. Remélem élvezted! Ha tetszett várd a következőt és olvasd el azt is!